Rohantam, ahogy csak bírtam, a lábamat mégis csak egyre lustábbnak és gyöngébbnek éreztem. Mintha lefelé húzna valami áramlat, amitől csak lassulok és lihegek. De ekkor megláttam a fényt, amit kerestem. Megszaporáztam lépteimet, és újult erővel indultam neki a végtelennek. Szemem káprázott, csak érzéki csalódás vagy megtaláltam, amit keresek? Pedig mindjárt ott voltam. Karnyújtásnyira az életemtől.
Könnyek szöktek a szemembe, ahogy küszködve nyújtogattam a kezem, de mintha valami hátulról elkapott volna, ezzel meggátolva, hogy elérjem, amit akarok… Mérges voltam, igazán. Dühös, hogy a kezem nem engedelmeskedik, hogy miért nem hosszabb. Dühös, hogy sírtam és már megint túl érzékenyen kezeltem a dolgokat. A legfontosabb viszont, azt éreztem, hogy félek. Mert valaki a kapucnimat húzkodja, és kiabál, hogy álljak meg. Vajon csak most kezdett el kiabálni, vagy már régóta ordibál. A fülem zsongott, megfordultam.
Teljesen ledöbbentem, amikor egy pici, vörös hajú, szeplős lány, boci szemekkel néz rám, apró keze a kapucnimat szorongatja. Ugye ez csak egy álom?
Könnyek szöktek a szemembe, ahogy küszködve nyújtogattam a kezem, de mintha valami hátulról elkapott volna, ezzel meggátolva, hogy elérjem, amit akarok… Mérges voltam, igazán. Dühös, hogy a kezem nem engedelmeskedik, hogy miért nem hosszabb. Dühös, hogy sírtam és már megint túl érzékenyen kezeltem a dolgokat. A legfontosabb viszont, azt éreztem, hogy félek. Mert valaki a kapucnimat húzkodja, és kiabál, hogy álljak meg. Vajon csak most kezdett el kiabálni, vagy már régóta ordibál. A fülem zsongott, megfordultam.
Teljesen ledöbbentem, amikor egy pici, vörös hajú, szeplős lány, boci szemekkel néz rám, apró keze a kapucnimat szorongatja. Ugye ez csak egy álom?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése