Ajánlat

Derűs reggelre ébredtem, úgy gondoltam a mai napomat semmi nem ronthatja el. A fürdőszobába vettem az irányt, megmosakodtam és lementem a konyhába. Az asztalra egy cetli volt helyezve, amin gondos, szép írással ez állt:
Irina! Elmentem dolgozni, estére itthon leszek! Látogasd meg a barátaidat, vagy csináld azt, amihez kedved van!
Puszi, anyu!
Ha tudná, hogy a barátlátogatáson már túl vagyok… Úgy döntöttem végül is elmegyek vásárolni.
A pláza szinte üres volt, munkanapon nincs valami nagy tömeg. Vettem magamnak egy új nadrágot, kabátot és egy táskát.
A Pizza Italy felé tartottam, amikor egy ismerős arc köszönt nekem.
- Irina? Komolyan? Hogy kerülsz ide? Szia! – vigyorgott rám Hayden, akit nem sorolnék a legjobb barátaim közé, de jól megvagyunk.
- Hazajöttem Canadából. – mosolyogtam vissza. – Anyámat elhagyta apu és úgy gondoltam jólesne neki, ha hazajönnék.
- Hát persze! – arca megértő volt, hatalmas szőke szempillái mögül pillogott rám.
- Nincs kedved velem enni? Épp most készültem a pizzériába.
- Szuper! Persze! – mindig furcsálltam, milyen közvetlen mindenkivel. Talán megtaláltam az új legjobb barátnőmet?
Elmeséltem mindent neki, amiket Angelanak is. Szóba hoztam, hogy Angela tegnap milyen furcsán viselkedett. Emlegetett szamár.
- Nézd, ott van! – meredtem Angelara aki az oszlop mögött állt, a fejét kidugta és engem figyelt. Biztosan észrevette, hogy én is figyelem, farkasszemet néztünk. Vékony szemöldökeit összehúzta és úgy tűnt, közelebb akar jönni. De mégsem jött.
- Miért néz így rád? Haragszik valamiért vagy mi? – csodálkozott Hayden.
Fújtam egyet. – Nem tudom. Most már tudod, mit értettem a furcsa viselkedésen. – Hayden hevesen megrázta a fejét, hogy érti.
Hazakísért, majd megbeszéltünk egy újabb találkát szombatra. A derült, ragyogóan napsütötte napnak vége lett, mert esni kezdett az eső. Erre igazán nem számítottam. Gyorsan az eresz alá siettem, hogy ne ázzak meg. A táskámban kotorásztam, a lakáskulcsot kerestem.
Hallottam, hogy bejött valaki a kertkapun, így arra kaptam a fejemet. Azt gondoltam anyu ért haza korábban.
Angela állt a kapuban két másik lánnyal maga mellett. Soha életemben nem láttam még őket. És mit akarnak? Kezdtem megijedni ettől a bizarr viselkedéstől.
- Ez az! – morogtam, amikor kiráncigáltam a kulcsot. Reszkető kézzel a zárba nyomtam. Hátrapillantottam; Angela és a két fura csaj felém igyekeztek. Elfordítottam a kulcsot és bemenekültem a házba. Mit akarnak tőlem?
Bereteszeltem az ajtót. A telefonom megcsörrent, és a hirtelen keltett zajtól felugrottam. Csak a telefonom az! Paranoiás lennék?
- Tessék? – szóltam bele elfúló hangon. – Micsoda? Hát ez… ez nagyszerű! Mikor menjek? Holnap. Rendben! Ott leszek, köszönöm visz hall.
Egy irodából telefonáltak, új alkalmazottakat keresnek egy újságíró céghez, és a főnököm szólt pár jó szót az érdekemben. Ez rendes tőle, bár sosem bírtam annyira a pasast! London, újságírás… mi kell még? Barátok…